2008. április 21., hétfő

így volt...

beszéltem...
hangosan beszéltem...
már kiabáltam...

Ő meg csak halkan,
bölcs mosolyában szenvedett
velem, s mégis vigasztalt...

növeld hitemet



nem én akartam,
nem én hoztam,
túl sokat aggódtam...

de te szabadnak alkottál,
hogy eshessek és felállhassak,
hogy magamra találjak Magadban...

csak két szavam marad:
bocsánat – köszönöm!

2008. április 16., szerda

...

most csend lett...

de ez most kellemes...

formaságokban vélem
felfedezni formátlanságom...

formálj engem,
Hatalmas, törékenységemben...

2008. április 12., szombat

Hát igen...

nem kérdez,
nem várat magára,
csak feltűnik…
ott van a csendes szellőben,
találkozásban,
koldusban,
éjjeli lázban,
alvatlanságban,
nevetésben és sírásban,
betegségben és
gyógyulásban…

én kérdezek, lázadok,
váratok magamra,
bujdosok…

hol vagyok…?

köszönöm,
hogy Te tudod…