2008. szeptember 15., hétfő

Csak egy szó...


Csak egy szó maradt, s most
az is elvegyül az őszi esőben,
s bár mindent tisztára mos, mégis
valami homályos marad bennem,
s mindennapi kis tennivalóim között
néha erősen érzem, hogy elveszni
nem nehéz. De jó, hogy néha van ki
megtalál, s könnyedén belesimulhatunk
egy tekintetbe, egy mozdulatba, s a szó
újraéled: létezem.

2008. szeptember 8., hétfő

Korai ősz

Erőm már elhagyott. Magamra
maradtam. Kint énekelnek a
madarak s el kezdtek hullni
a falevelek. Korán lett ősz.
Mást nem mondhatok. Leülök
és hallgatok. Üres vagyok.

Nyárról

Lelkigyakorlat

Sétáltam. Várok.
Kint voltam. Bejöttem.
Bennebb megyek.
Karolj belém!

...

Szárazság, üresség, detonáció.
Darabokban heverek magam körül,
s egyenként nézegetm őket.
Gyújts fényt!

...

Üres csészémmel sétálgattam
a szürkülödő estében.
Árnyékát lóbálták a lámpák...