2009. október 21., szerda

Élet


Feltűntem
Betűntem
Kitűntem
Eltűntem
Tűntem
Letűntem

2009. április 10., péntek

Nagypéntek

Sötét folyóson bandukoltam,
jobb és bal felől gyertyák égtek...
Aztán halk sikollyal, hirtelen
távozott az élet...
A gyertyák kialudtak, csend
volt, hidegen idegent ölelő
csend... s a sötétben ott álltam
egymagam...
üresen...

2009. március 19., csütörtök

Reggeli csend

Magam ülök... Autók moraja,
sirályok kiáltása, és nagy csend.
Aztán minden erősödik, csak
a csend szorul egyre bennebb,
de marad... él... ott legbelül...
Ajtómat becsuktam... maradj...

2009. március 10., kedd

Reggel

Csak néhány ajtó csapódik...
Aztán lépések... Aztán csend...
Aztán a zuhany hallatszik,
és a sirályok... Ritmikus...

Bennem felvisszhangzik
minden ajtó... Minden vízcsepp,
minden madárhang...

Aztán autók, motorok,
sziréna... Város...

Mégis marad valami csend,
valami csend, ami áthallatszik
a ritmuson, mely elszakítja
a reggelt az éjszakától,
s mely oly közel van,
hogy benne vagyok...

Lassan kibújok ágyikomból,
és a ritmus része leszek...
Akarva-akaratlanul
teszek-veszek, szervezek,
figyelek...

És jó érezni, hogy vagyok,
én vagyok, alkotás vagyok...

2009. január 31., szombat

Szívem dobogását hallgattam...

Idegen, mégis ismerős ritmus...

Elhalkul, felerősödik, és hajthatatlan!

Be sem fejezi, újrakezdi, nem kérdez,

nem panaszkodik, csak ver... hűségesen,

SZÍVesen...


Szólj, ha áthallatszik...

2009. január 17., szombat

mindeddig azt hittem magam

vagyok egy körülfoghatatlan szűk

horizonton csak mélázva

tekintgetek jobbra-balra

miközben beletörődöm

egyhangúságába és kinyitom

az ablakot...

repülj...

2009. január 16., péntek

Ez MINDEN

Lemeztelenítettél...

...

Szeretlek...

2009. január 14., szerda

Valami élet van itt...

Megálltam. Az idő nem!
Versenyfutásunk aránytalan...
Hát hallgatok... Ritmusokba
simulok s bár félek és fáj és
keresek, mégis valami bizsereg...
Mert egybefolyik a verseny és 
a ritmus, a betű és a csend,
s jó ebben az egységben lenni...
valami élet van itt...

2009. január 9., péntek

megosztás


gondolatok, élmények,

tapasztalatok, fájdalmak

csendre támaszkodva

bújtak elő, hallgató fülekre

találva menekültek meg

s vesztek el egyszerre...

 

mi vagyunk, s mégsem...

2009. január 7., szerda

Examen...

Fáztam.
Gyertyát gyújtottam.
A szemem sarkában ülő
könnyek megcsodálták...

Én félek!
Félek magamtól s tőled!
Félek, hogy messzire mentem,
s mehetnék, nem vágnád fejemhez...
Lebénulok...

A lángot nézem... ő reszket
vagy én?!
Aztán egy pillanatra lenyugszunk,
majd újrakezdődik...

A láng reszket...
Már én is reszketek...
Hideg telünk van s a hóban
nemcsak nyomodat látom...
Te vérzel!

A hátamon átfut a hideg,
s közben reszkető fényedért 
aggódom s majd hátradőlök
és várok...

Kicsit siettem?! ...
Mert fáztam... Mert fájt,
hogy reszkettél...

De hát a melegért fázni kell!
Te nem így látod?
Honnan nézel?