2010. november 30., kedd

mesedallam

rohanós napon is mesedallam,
tán halkabban,
csendesebben,
manóban és óriásban,
fel-fellebben, meg-megrezzen,
mosolyogtat, éltet, úgy döntöttem,
kicsit élek,

még...

2010. november 29., hétfő

cserben hagytak ma a szavak...
így hát számon lakat marad,
s csak szívemből indul el
egy-két dallam, igen halkan,
s ha a szíved nyitottan van,
belopódzik bátor-halkan...
fogadd el, hogy imigyen van.

2010. november 28., vasárnap

eltévedt egy napsugármanó.
a tél fagyos arcára mosolyt
hozó fénnyel töltött puttonyát
kinyitva az egyedül csak állt-állt,
s egyszer csak elolvadt alatta...

2010. november 27., szombat

2010. november 20., szombat

Fáztunk. Kezemet dörzsöltem. Csengettünk és az ajtó előtt álltunk. Vártunk... Csak arra tudtunk gondolni, hogy bejutunk. Kényelmesen leülünk majd, és ott várunk. Négyen voltunk. Egyikünk hajléktalan. Amint ott vártunk, megszólalt: - Ez a szép pillangó is fázik. És tényleg, az ajtó deszkáján ott volt egy barna pillangó. Észrevette. Ő vette észre. Csak ő vette észre. És ahogy nézni kezdtem örömét, már nem is fáztam...

2010. november 3., szerda

Kapcsolat

Fájdalom és kapcsolat. Összefüggő szavak. De ahol emberek vannak és komolyan gondolják, hogy ők együtt és ott vannak, ott igenis helye van a fájdalomnak. A hepe attól lesz érdekes, hogy van hupa is... Benne lenni persze nem nagy élmény, sőt, a hupából a hepe sehogy sem akar látszani, de a tudat, hogy van, mégiscsak abból táplálkozik, hogy voltam már ott, talán nem is egyszer... Nem marad más hátra tehát, mint a türelem. Logikusnak logikus, de fájdalmas... De a várakozás olyan gyümölcsöket érlel, amelyek egy életen át a kosaramban maradnak.

Az este Pál Ferit hallgattam. Felvázolta a következő témát, és el is kezdte a sort. Megrázó, hogy mi minden hatással lehet egy kapcsolatra, legyen az párkapcsolat vagy barátság vagy másmilyen. Mindenben ott vagyok én teljes hátteremmel. Ő most a családról beszélt. Innen megérkezni egy kapcsolatba hosszú, fáradságos út, és időnként még egy-egy állomás visszahúz, de mégis ez az egyetlen út. Nem elakadni, de végigjárni az anyát, apát, testvért és önmagam. Megvan minden aprócska lépésnek a nehézsége, de a szépsége is.