2010. december 10., péntek

A nagy ajándék nagy öröm:) A jól kibontása pedig szenvedéssel jár, mely nemesít, épít és fáj... És ez így van jól...

2010. december 7., kedd

esős reggel

szürke felhők alá bújt a Nap.
hallgat. én sem kérdezem.
fénye hiányzik, de hát legyen.

és másfelé nézek. a mindenség
részecskéi közt egy apró
Manó jön szembe, tenyere
kitárva, szemében élet.
mosolygok. hallgatok.
kérdésem nincs. kincset találni
manapság nehéz, s kincskereséshez
merész tervek között
elvész, ki spontán nem talál.
de ki baráti szót ily könnyedén
kap, s pihentető mosolyt, ha
fáradt, az kincset talált. apró,
gyűszűnyi kincset, melyben
láthatja őt és önmagát.

a kincs pedig érték,
de elrejteni véka alá
csak úgy önzőség lenne, s
rejtegetni kár. inkább szemébe
nézek, s vállalom, hogy kincs,
érték a barát, mosolya, szava,
hangjának dallama feltör
héthatárt. így hát más nem
marad, a háláé a szó,
köszönlek. igen, Téged,
gyűszűnyi kis Manó:)

2010. december 5., vasárnap