Karcolatok

A napokban sok érdekes élmény ért. Apróságok!

A villamoson hallottam a minap, amint egy idős építész fiatal barátjának mondta:

"Nem szabad bemenni a romok alá. Pláne, ha valaki nem ért hozzá." - átvittem az értelmét... Nagyon igaz... Éppen csak, hogy oda nem nyomott... Vagy épp alatta vagyok? :)

Aztán a metrón hallottam két fiatal srácot beszélgetni a kapcsolataikról. Az egyik a másik új kapcsolatáról érdeklődve a következő választ kapta:

"Még casting-olok." - Nehéz meló... Főleg ha megvan, de mégse lehet... Ha tudod, ha érzed, ha látod, ha hiszed... De rideg falként ott állnak körülmények...

Aztán ma olvastam aggódó sorokat egy dolgozatírásról... - A tanulást nagyon fontosnak tartom, de az életről azt gondolom, hogy nem a tanulás, hanem a jó döntések viszik előre... Remélem, hogy megadatik majd nekem is, hogy ezeket hozzam meg ezután is...

Társaddá lenni...

eperjoghurtot vacsorázom. s
szíved lüktetésének dallamát
távolról hallgatom. hatalmas csend van,
magányos, megfosztott hideg, s
a kiáltó szót most nem hallja
meg, ki meghallhatná, s ki választ
adhatna rá. így csak csend. és csend.

és szeretem. Lényedet csenddel vagy
anélkül. fényben és árnyékban.
ártatlanul vagy múlttal vegyülten,
békében vagy békétlenségben,
bajban, gyötrelemben, gyászban,
örömben, jóságban, igazságban,
szeretem. Léted ma is élet...
életem. Lényed ma is otthon...
otthonom. Fényed ma is utat mutat,
s látom benne magam s árnyékomat,
és így is eggyé válni vágyom Veled,
együtt hallgatni Veled a szelet s érezni
arcunkban a Napot, összedörzsölni hidegben
a kezem, s benne melegíteni fagyos
ujjperceidet.... erre vágyom. erre vágyom ma
és erre vágyom mindenkoron. betakarni, ha
fázol, s árnyékká válni, ha hűsülni vágyol,
s mindig az lenni, kiben békésen megpihenhetsz,
kinek sírhatsz, akivel nevethetsz, kibe
kapaszkodhatsz, ha hegyre mennénk,
s ki megtart híven, ha elesnél...

Társaddá lenni vágyom...

Ébresztő... vagy afféle

Január van, de tegnap egy kis időre mégiscsak esett. Bármily meglepő. És a Déli pályaudvar felé felfedeztem, hogy a kínai ruházatboltja előtt megjelentek az esernyők. Üzleti érzék. Vagyis figyelte az idők jeleit. Ha esik, mit venne az ember? Talán inkább esernyőt, mint strandpapucsot.

Időnként, bár minden tiszteletem és szeretetem keresztény egyházainkhoz köt, mégiscsak úgy érzem, nem igazán érzékeljük az idők jeleit. Rengeteg masszázscentrum, spirituális guru-bolt nyílik szanaszét a nagy világban, ami jelzi, hogy spirituális szomj van az emberekben. Mégis mit csinál például a katolikus egyház? Megváltoztat egy rubrikát a liturgiában, mely szerint magyarra fordítva nem mindenkiért, hanem sokakért halt meg Jézus. Az egyszerű ember maximum megijed, hogy értem mégsem, míg a nagy szentírástudósok kibogozzák, hogy az eredeti fogalom mindkettőt jelenti. És ez csak egy példa a közelmúltból. Nem beszélve az Egyházjogi Kódexről, amit megpróbálunk minden alkalommal valahogy helyén tartani. Vagy ha bejön végre valahára valaki a plébániára, mert egy esemény behozta, azzal kezdődik az alapadatok lekérdezése után a beszélgetés, hogy fizetett-e egyházadót...

Azt gondolom, ha esik az eső, kedves keresztények, ne strandpapucsot tegyünk ki Európában legalább is, hanem vegyük már elő az esernyőt. Hatalmas spirituális örökség birtokosai vagyunk, minden le van írva az evangéliumban. Itt az idő, hogy paragrafusok bogarászása helyett szóba álljunk az emberekkel. Várom már, hogy a plébánián az alapadatok lekérdezése után ne azt kérdezzék, hogy fizetett-e egyházi adót, hanem azt, hogy kér-e egy teát... És hiszem, előbb-utóbb az is meglesz...

Hajrá!!!

13. ... 22., december 13. ... 1.

A nagy ajándék nagy öröm:) A jól kibontása pedig szenvedéssel jár, mely nemesít, épít és fáj... És ez így van jól...

esős reggel

szürke felhők alá bújt a Nap.
hallgat. én sem kérdezem.
fénye hiányzik, de hát legyen.

és másfelé nézek. a mindenség
részecskéi közt egy apró
Manó jön szembe, tenyere
kitárva, szemében élet.
mosolygok. hallgatok.
kérdésem nincs. kincset találni
manapság nehéz, s kincskereséshez
merész tervek között
elvész, ki spontán nem talál.
de ki baráti szót ily könnyedén
kap, s pihentető mosolyt, ha
fáradt, az kincset talált. apró,
gyűszűnyi kincset, melyben
láthatja őt és önmagát.

a kincs pedig érték,
de elrejteni véka alá
csak úgy önzőség lenne, s
rejtegetni kár. inkább szemébe
nézek, s vállalom, hogy kincs,
érték a barát, mosolya, szava,
hangjának dallama feltör
héthatárt. így hát más nem
marad, a háláé a szó,
köszönlek. igen, Téged,
gyűszűnyi kis Manó:)

síízmanó