2009. január 14., szerda

Valami élet van itt...

Megálltam. Az idő nem!
Versenyfutásunk aránytalan...
Hát hallgatok... Ritmusokba
simulok s bár félek és fáj és
keresek, mégis valami bizsereg...
Mert egybefolyik a verseny és 
a ritmus, a betű és a csend,
s jó ebben az egységben lenni...
valami élet van itt...

Nincsenek megjegyzések: