Én még kerestem, Te mártudtad... Én még nem voltam,
Te már akartad... És lett, és
lettem, és lettünk, és van,
és vagyunk... És hallgatunk...
Csendedben kicsit fázom, vagy
talán nagyon? Nem tudom...
De maradok... talán megfagyok,
de leheletedből életet kapok...
Tudom, hogy Te is fázol,
bőrömön érzem remegésed...
Nem akarom, hogy fázz...
Nem akarnám, hogy reszkess...
De most mást nem tehetek,
elfogadni próbálom csendedet,
s a hideg napok után tudom,
hogy kisüt majd a Nap!
Ugye Te is észreveszed?
