Hej komám, eccer a zidő jól eltelt, mióta nem írtam neked, de itt annyi munka esszejött, hogy ejsze kalákába se tudnók megcsinálni. Na, de azétt nem olyan nyomorúságos a helyzet, me' egy csepp idő azétt akad mindenfélire. Most éppen megsajnált münköt a zegyetem, az 'szem legalábbes, me' két hét szabadságot adtak, hogy a húsvétot nyugalomba, s annak a maga csendjibe megünnepelhessük. Hát most ez a pihenési alkalom nekem erőssen jól fog, me' egyhuzamba elég sok volt az iskolába járás, s ahogy a marosi rádió zenés üzenetibe hallgattuk vót, hogy Petinek nehéz az iskolatáskája, hát úgy itt a miénk se könnyű, értetted-e. Na, de visszük!
Osztán a tavasz es lassan elkezd egészen nyárias lenni, itt erre felé sokat nem szemetel. De avval a kicsi tavasszal es annyi turista érkezett mind a csepegés. Me' igencsak szép város ez a miénk. Mű es úgz döntöttünk páran, hogy jövő héten meg-megnézegetünk ezt-azt, ha má' a vakáció eppe ebbe a szép városba telik.
De erről jut eszembe, hogy igen sok érdekes dolgot mutattak meg nekünk az elmúlt héten. Mégpediglen levittek minket oda, ahol Péter apostol sírja van értetted-e. El se hinnéd, hogy annak üdején a császár egy egész római temetőt bétemetett, hogy ide bazilikát építessen. Így aztán Péterünk csontjai es odabé vannak. Ha Rómába jársz, mindenképp nézd meg, me' erős fáin. Na, de azétt a zidegenvezetőt is válaszd meg rendesen, me' a miénk olyan fáin menyecske vót, még rajzokat es hozott, hogy megértsük, hogy variálódott Szent Péter sírja, s mi honnét hova került.
Osztán hét elejin a Vatikáni kertekbe vetemedtünk. Igaz, hogy úgy esett, eppe csak vénasszonyok nem potyogtak, de azétt kocsiból es megnéztük, amit érdemes vót. Erről mesélni nem es lehet érted-e, ezt meg kell nézni. Ide olyan valaki vezetett el minket, aki úgy ismeri a kerteket, mind Istók Péter bátyom az esztelneki erdőt.
Ezeket csak ezétt írom, hogy nehogy azt hidd, hogy csak dógozunk itt, azétt úgy állunk a munkához, hogy más es odaférjen. Muszáj es úgy állni, me' ezek se gyurakodnak. Na, de majd egy hetijegyet fizetek nekik Csomafalára, érted-e, ott osztán beléjőnek.
Na, hát egyelőre ennyi, s majd igyekszem néha jelentkezni, addig es kitartást, s ahogy Barni mondá, ha süt a nap, a szalmakalapot ne vedd le!
S az igaz, hogy se Bereckbe, se Eresztevénybe nem mehetünk, de azétt Gábor Áronról emlékezzél meg!
