A függöny nem bírta...
kettéhasadt...

Az egységet megosztó erő
győzni látszott.
Aztán csend... Halálos csend...
Kemény, hosszú csend... Mert
üres... mert nincstelen... mert
vantlan... mert megijeszt...
De léte kötelező. Az üres nagy
csend életet megelőző léte kötelező.

Aztán halk lábdobogás, majd
meglepettségből való felocsúdás,
hangos kopogás, retesz-csattanás,
beszéd, kérdések, szaladás...

S újra egy hasadás...
Ez most a csendé... s résén
kihallatszik a lehulló leplek
könnyed allelujája...