nem kérdez,
nem várat magára,
csak feltűnik…
ott van a csendes szellőben,
találkozásban,
koldusban,
éjjeli lázban,
alvatlanságban,
nevetésben és sírásban,
betegségben és
gyógyulásban…
én kérdezek, lázadok,
váratok magamra,
bujdosok…
hol vagyok…?
köszönöm,
hogy Te tudod…
1 megjegyzés:
Szia!
Ha kétségeid támadnak azzal kapcsolatban, hogy ott kell-e lenned, ahol vagy, hát, elmondom gondolataimat ezzel kapcsolatban, vagy úgy egyáltalán.
Épp a mai napon gondolkodtam el arról, hogy alig van nemesebb dolog, mint imádkozni az ismerősökért,az erekért, a lelkekért, a világért,...
Én mindig éreztem az imáid hatását, és köszönöm...
Ha semmi mást se tennél, ez is elég volna, ahhoz, hogy az és ott légy, aki és ahol vagy...
még akkor is, ha néha rád tör a vágy, hogy átölelj, megcsókolj valakit, még akkor is, ha karjaidban szeretnéd tartani a "világ legszebb asszonyát"...
még akkor is, ha rádtör a magány, ha zavar néha a lét, vagy bármi más!
Megjegyzés küldése