pillanatfelvétel

magam elé könyököltem...

mondadómat rövidre fogtam...

egy láthatatlan kéz megcirógatott...

Valami készül...

Színeket tompítani kellemessé
varázsolhat, de attól még a
realitás az marad, ami. Szűk – szűk,
hosszú – hosszú, fehér – fehér...
A mások becsapására
ácsolt terveid betakarják
átlátszóságod,
s utána egy maradsz, egy
a sok közül.

Talán érdekesebb várni...?!
A pillanatra, egy ajándékra,
önmagadra, vagy a Végtelenre,
s benne maradni... A várakozásban...
Aztán egyszercsak egy pillanatra
feltűnik élő éles színekben valami,
amit már tűnni láttál...

Mindkettő út, és járható,
egyiket kétszer jártam végig,
a másikban meg maga jött szembe,
az út...

...folyamat...

magamtól mit tehetnék?
nem tudom! kérdezem!
indulok, visszafordulok,
megijedek, aztán újra kezdem,
megbotlok, felállok, kapaszkodok,
aztán ismét kérdezek, s a feleletek
elvesznek egy esős reggel
felhőiben, s továbbra is
csak itt vagyok...
egyelőre a csend dallamába
kapaszkodok,
s ez így van jól...

Advent

Napsütéses tél,

alaktalan, formátlan hideg...
A jégcsapok belülre kerültek,
s közben senki nem kérdi meg,
hogy gyújtottál-e tüzet.
Pedig már ég...
Aztán valaki megkönyörül...
S az egyik jégcsapon legördül
az első vízcsepp...

Ma reggel a Doria Pamphili villa parkjában sétáltam. Persze a park fogalma az lehet, hogy túl szűk annak, amit ott van, hiszen a város közepén olyan, mintha kint lennék a városból. Erdő, mező, tó... Ma egy új részét fedeztem fel, és érdekes dolgot vettem észre. A park egyik bejáratánál székek hányodtak, úgy tűnt, mintha valaki a kimustrált székeit ide tette volna le. Amúgy igencsak rendben tartják a parkot, ezért meg is lepődtem. Aztán nemsokára, amikor arra jöttem vissza, azt láttam, hogy öt-hat olasz bácsi megy a székek felé, mindegyikük megfog egyet, és húzza maga után. Kiderült, hogy ezek a székek használatban vannak, a kis öregek egy kicsit arrébb körbe ültek, s megvitatták az élet dolgait. Rácsodálkoztam... Nálunk lehet, már kidobták volna a fölös székeket, amik hanyagul ott vannak, vagy külön bizottság jönne létre a olyan hely kialakítása érdekében, ami kényelmes, ugyanakkor mégsem kell a székeket ott tartani... Nem tudom! De nekem így tökéletes, életszerű, normális és fantasztikus...