2008. december 1., hétfő

Ma reggel a Doria Pamphili villa parkjában sétáltam. Persze a park fogalma az lehet, hogy túl szűk annak, amit ott van, hiszen a város közepén olyan, mintha kint lennék a városból. Erdő, mező, tó... Ma egy új részét fedeztem fel, és érdekes dolgot vettem észre. A park egyik bejáratánál székek hányodtak, úgy tűnt, mintha valaki a kimustrált székeit ide tette volna le. Amúgy igencsak rendben tartják a parkot, ezért meg is lepődtem. Aztán nemsokára, amikor arra jöttem vissza, azt láttam, hogy öt-hat olasz bácsi megy a székek felé, mindegyikük megfog egyet, és húzza maga után. Kiderült, hogy ezek a székek használatban vannak, a kis öregek egy kicsit arrébb körbe ültek, s megvitatták az élet dolgait. Rácsodálkoztam... Nálunk lehet, már kidobták volna a fölös székeket, amik hanyagul ott vannak, vagy külön bizottság jönne létre a olyan hely kialakítása érdekében, ami kényelmes, ugyanakkor mégsem kell a székeket ott tartani... Nem tudom! De nekem így tökéletes, életszerű, normális és fantasztikus...