Január van, de tegnap egy kis időre mégiscsak esett. Bármily meglepő. És a Déli pályaudvar felé felfedeztem, hogy a kínai ruházatboltja előtt megjelentek az esernyők. Üzleti érzék. Vagyis figyelte az idők jeleit. Ha esik, mit venne az ember? Talán inkább esernyőt, mint strandpapucsot.
Időnként, bár minden tiszteletem és szeretetem keresztény egyházainkhoz köt, mégiscsak úgy érzem, nem igazán érzékeljük az idők jeleit. Rengeteg masszázscentrum, spirituális guru-bolt nyílik szanaszét a nagy világban, ami jelzi, hogy spirituális szomj van az emberekben. Mégis mit csinál például a katolikus egyház? Megváltoztat egy rubrikát a liturgiában, mely szerint magyarra fordítva nem mindenkiért, hanem sokakért halt meg Jézus. Az egyszerű ember maximum megijed, hogy értem mégsem, míg a nagy szentírástudósok kibogozzák, hogy az eredeti fogalom mindkettőt jelenti. És ez csak egy példa a közelmúltból. Nem beszélve az Egyházjogi Kódexről, amit megpróbálunk minden alkalommal valahogy helyén tartani. Vagy ha bejön végre valahára valaki a plébániára, mert egy esemény behozta, azzal kezdődik az alapadatok lekérdezése után a beszélgetés, hogy fizetett-e egyházadót...
Azt gondolom, ha esik az eső, kedves keresztények, ne strandpapucsot tegyünk ki Európában legalább is, hanem vegyük már elő az esernyőt. Hatalmas spirituális örökség birtokosai vagyunk, minden le van írva az evangéliumban. Itt az idő, hogy paragrafusok bogarászása helyett szóba álljunk az emberekkel. Várom már, hogy a plébánián az alapadatok lekérdezése után ne azt kérdezzék, hogy fizetett-e egyházi adót, hanem azt, hogy kér-e egy teát... És hiszem, előbb-utóbb az is meglesz...
Hajrá!!!
1 megjegyzés:
Kedves István,
bátorkodom hozzá(d)szólni a leírtakhoz. Nem sokat, a magam módján, csak annyit: Igen. Köszönöm neked az ébredésnek ezeket a szavait. valami efféléről írtam októberben, a saját blogszférámban. Egyre gyakrabban ugyanis az a gyanúm, hogy nem látjuk a fától az erdőt. Ha érdekel, nézz rá. Itt megtalálod: www.gyorgyemoke.blogspot.com
Megjegyzés küldése