Társaddá lenni...

eperjoghurtot vacsorázom. s
szíved lüktetésének dallamát
távolról hallgatom. hatalmas csend van,
magányos, megfosztott hideg, s
a kiáltó szót most nem hallja
meg, ki meghallhatná, s ki választ
adhatna rá. így csak csend. és csend.

és szeretem. Lényedet csenddel vagy
anélkül. fényben és árnyékban.
ártatlanul vagy múlttal vegyülten,
békében vagy békétlenségben,
bajban, gyötrelemben, gyászban,
örömben, jóságban, igazságban,
szeretem. Léted ma is élet...
életem. Lényed ma is otthon...
otthonom. Fényed ma is utat mutat,
s látom benne magam s árnyékomat,
és így is eggyé válni vágyom Veled,
együtt hallgatni Veled a szelet s érezni
arcunkban a Napot, összedörzsölni hidegben
a kezem, s benne melegíteni fagyos
ujjperceidet.... erre vágyom. erre vágyom ma
és erre vágyom mindenkoron. betakarni, ha
fázol, s árnyékká válni, ha hűsülni vágyol,
s mindig az lenni, kiben békésen megpihenhetsz,
kinek sírhatsz, akivel nevethetsz, kibe
kapaszkodhatsz, ha hegyre mennénk,
s ki megtart híven, ha elesnél...

Társaddá lenni vágyom...