Hej, komám

egy cseppet karácsony után hazaléptem vót. Erőst jólesett Erdélybe megérkezni, s má odafejlődénk ember, hogy a repülő es leszáll mifelénk. Így osztán Kolozsváron landolánk, s onnan Marosvásárhelyig került egy fuvar Barni jó voltából, de osztán Vásárhelyről érdekesebb út következett. Hát egy ilyen dubával mentem haza, érted-e, de az akkorát került Barót felé, hogyha feleakkora kolbász lenne a palláson, há ejsze egy tizenötévig a legkevesebb nem kéne disznyót vágni. S osztán úgy felrázott ember a négy óra alatt, hogy a karácsonyi sütemény keveredett essze a római emlékeimmel mindegyre. De milyen szép táj vót, s milyen hideg. Mind gyermekkorunkban érted-e. Nagy hó, s béjártam egy jó darabot székelyföldből a buszos cég segítségével. S a kicsi nénik, bácsik minden faluba szálltak fel s egy másikba szálltak le, sokan székelyruhába s bekecsbe, olyan jófajta nagy kucsmába. S amikor szálltak le mindenkinek szép ünnepet kívántak. Mentek komához, rokonhoz, s a hosszú csendes téli estéknek így adtak ma is értelmet. Jó volt látni őket...

Osztán nagy nehezen Szentgyőre értünk, de amikor a buszról leszállék az a minusz tizenöt fok mind a nadrágom alá futott, s egy olyan mozgásba kezdék, hogy azt még Kercsó keresztmámi újdonfőtt kocsonyája es megirigyelhetné. Héába na, a zember alig menyen kicsit melegebb éghajlatra, mánes kínlódik, mikor hazakerül. Otthon vót nagy öröm minden részről, me ugye ritkán van együtt a család. Növögetünk mű es mind a zágoni cukorrépa, s ahogy az is érik, szedik ki a fődből s fejezik, mi es lassacskán tépődünk kifelé a fődből s éregetünk. Osztán egy kicsi édesség es kikerül belőlünk ejsze.

Na, hát osztán Szentgyörgy sokat nem változott. Kimensz az utcára s hallod a jó megjegyzéseket, s nem győződ csodálni, hogy itt még ilyen székelyül társalognak. Kutyafuttában meg-megérintette fülemnek bessejét egy-két ilyen:
- Hát te Jóska, a tőtött káposztát kiottotad-e? - kérdi a zasszony.
- Hij, azt biza elfelejtém - szól vissza a férje.
- Hát akkor osztán nézhessük a zaragázt, ha kifut. Hadd el, me te pucolod meg a kályhát, azt a...
Ez csak egy példa ember, de így menyen ott felénk az élet. Rotyognak a jó tőtöttkáposzták, s má Barni mondá a repülőn, hogy most hazamenyünk, s megcsemellünk, ugye a sok zsírostól. Hát én es kéccer nekifeküttem egy kicsi jó tötelékesnek. Eccer tőtöttkáposzta vót s másszor sarmale. Me először Szentgyörgyön székelyekkel ettem vót, másodszor Kolozsváron rományokkal. Hej finom vót erőssen.

Esszefoglalva kicsit rövid vót, de velős ez a vakáció. Egy-egy pohár pálinka mellett téged es elemlegettünk, drága komám, s reménykedünk, hogy Veled es megihatunk hamaroson valamit. Na, hát erről jut eszembe, s ezzel bé es fejezem. A székely s a zesze beszélgetnek. Aszongya a székely:
- Hej, nem tudom megigyam-e ezt a harmadik pohár pálinkát?!
Mire a zesze:
- Nem tudom megiszod-e vaj nem, de én mentem!

Osztán vót még egy érdekes tapasztalatom, hej. Rómába es, s Kolozsváron es aszt figyeltem meg, hogy a rományoknak nem esik jól sorbaállás nékül felülni a repülőre. Pedig má a csomag le van adva, s ott van mindenki a kapunál, látszik is, gondolható is, hogy mindenki felfér, de amikor a jegykezelő megérkezik, abba a minutába állnak sorba, s gyurakodnak. Így osztán Rómába, kicsivel hamarabb valamelyik bisztonsági őr béjöve az ajtón, s ezek egyből mind nekirohantak a kapunak. Meg is jegyezte olaszosul, hogy olyanok mind a juhok. Na, hát látod-é mire vót jó a kommunizmus. Kolozsváron pedig, ahol osztán béhunyott szemmel se lehet eltévedni, s úgy is látod, mikor kell menni, majdnem eltapottak, amikor elkezték felengedni az embereket, s úgy néztek mind borjú a vaspántos ajtót, hogy én még ott olvasgatok...

Hát édes egy komám olyan boldog új esztendőt Neked, ahol a tehén tőgye ki nem fogy, s a jó kolbász s szalonna gyűlöget a füstölőbe, s a gabona a hijúba. S osztán, ha Jolánka a 180-at bétőti, feltétlenül hívjatok meg a nagy eseményre, vagy legalább kostolót kűdjetek, hallod-e!