Na, mondom, megyek berakom a ruhákat mosásra a gépbe. Kilépek a folyosóra, mögöttem még egy ajtócsattanás. Aztán rám köszön a cseh szomszédom... Kezében a szennyes-szatyor. Nevetünk, majd társalogva indulunk a mosókonyhába. Közben jól szórakozunk, élvezzük, hogy egyszerre indultunk. Aztán megérkezünk... Minden gép szabad. „Parancsolj” – jegyzi meg, s ismét nevetünk. Így kezdődik a hét... Köszönöm! Szép ajándék ma reggel...
Amúgy a minap összefutottunk a folyosón, s kérdi, hogy van-e késem. Meg is lepődtem... Mondom így kézzel-lábbal, hogy késem nincs, de bicskám van... Azt mondja, neki kés kell. Na, mondom, úgy látszik rosszul mutogattam el, mondom, várj, hozom. Ahogy meglátta, megnyugodott. Vágóeszköz... Bementünk a szobájába, s az ablakból bevett egy kolbászt. Mutatja a feliratot. Csabai kolbász... „A vakációban sízni mentem, édesanyám ezt pakolta fel, s nem fogyott el. Gondoltam, elhozom, együtt megesszük...” Hálás voltam, de annyira, hogy átléptem a szobámba, s egy kicsi erőset átvittem... Pohár csak egy volt, felváltva ittunk... Mondom, ebből igyunk, nehogy a kolbász azt higgye, kutya ette meg...
Aztán hosszasan beszélgettünk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése