Most ezek fontosak

Anya és halál. Valahogy
ezek a szavak most fontosak.
Ne kérdezz!
Magam sem értem, csak
visszanézve látom, minazt
mi közel jött egészen, s
aztán lassan itt maradt...

Ha gondolatok közé
kóborlok, pillanatok alatt
van magyarázat. Érdekes...
De elég-e most a gondolat?

Ketten vannak bennem... az egyik
hangosan bólogat, másik csak
néz és hallgatag... Őt is kérdezem,
de tovább néz, tekintetével beszél:
van gondolat, mely fontos, de
te nézz és láss...

Lecsengés...
Visszhang...

Aztán újra csak egymagam,
ülök itt tovább, s bennem valami
nyugtalan, majd lassan nézni kezd...
Hogy hova? Talán ahova a halál az anya...

De ez ismét csak gondolat...

S az egyik még mindig hangosan
bólogat, a másik meg néz némán...
Én meg köztük valahol keresem...
azt, ami anyát és halált összekapcsol...

Keresem önmagam...?!

Márk Zsuzsához

Nagyrészt a templomban láttalak...
S legtöbbször beszélnem kellett...
Zavarba hoztál, szégyeltem
előtted szavakba bocstákozni...

Hah! Mintha fényes napsütésben
gyertyát gyújtottam volna...

Mert jelenléted volt, s marad
a tanúságtétel...

Elment...

Vártam, hogy elköszön...

De nem...

Takarót tesznek rá...
Feketét, keményet, érdeset...

Rám ő is takarót hagyott:
puha, fehér, sima...
Benne minden szeretete,
gyengédsége, mosolya...

...

Megsimogatom, s tudom,
hogy VAGY...

BENNE... Magában a Mosolyban,
Gyengédségben, Szeretetben...

Szavak, gondolatok,
ötletek. Lelkesedés, fény,
tömérdek élmény, látás,
érintettség, kilométereken túl
is valahol összeér.

Eggyé...

Igen, eggyé válik. Vagy
lehet, hogy már együtt született?!
És lehet, hogy nincs távolság...
csak mi maradunk, azokkal,
amiket belénk adott, Ő,
akiben mindez összeér, s aki
csodálni hagyja fenséges
ötletét, melyben porszemként,
én is itt vagyok...?!

Válaszolni? Úgy érzem nem is akarok...
Csak nézni...
Benne lenni...
S néha mosollyal jelezni
azt, mi kimondhatatlan...

Más nem maradt.
Csak a belém szorult
szó, mely egyszerre
túl közel van, mégis
távol marad; hordoz,
késztet, magával ragad.
Majd egyszer csak elillan...

Én meg maradok árnyékában,
csendben, magamban.
Csak úgy...