...úton...
2008. február 1., péntek
Más nem maradt.
Csak a belém szorult
szó, mely egyszerre
túl közel van, mégis
távol marad; hordoz,
késztet, magával ragad.
Majd egyszer csak elillan...
Én meg maradok árnyékában,
csendben, magamban.
Csak úgy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése