2008. március 22., szombat

Nagypéntek a Kolosszeumnál

Mellettem brazil Miatyánk...
Fölöttem helikopterek...

Aztán csak az esőcseppek
Pattogása az esernyőkön...
Tizenegyedik állomás:
Jézust a keresztre szegezik...
Zuhogni kezd... Mellettem
halkul a brazil Miatyánk,
s fölöttem a helikopterek...

S az eső nem áll meg...
Ő kitart... csak mi vonulunk
haza dolgunk jól végeztével,
s az esőben csak ő marad...
Fenn a kereszten...

1 megjegyzés:

Sarj írta...

Igen...hazavonultatok,de csak fizikailag. Gondolataitok ott maradtak a kereszten, a kereszt tövében,az esőcseppekben...és ott voltak a mi gondolataink is,akik csak képernyőn keresztül láthattunk titeket, a tömeget, a keresztet...
Az esőcseppek milliók könnyeit kopogták a keresztre, az esernyőkre, mások szívébe...
És nagyon jó érzés volt, hogy talán, valahol, a kolosszeum mellett, a keresztuton, a tömegben, az imádságban van egy ismerős esernyő, egy hang, egy arc, egy ember...