Metanoia

Éppen menekültem... Zajjal, robajjal,
fásultan és megtörten...
És akkor megtörtént:
a vészkijárat nagy lappancsát felfeszítettem,
de mielőtt kiléphettem volna,
besurrant halkan, könnyedén, mint
ahogy lehull a fáról, ősz vége felé,
egy színekben gazdag száraz falevél...