Valami készül...

Színeket tompítani kellemessé
varázsolhat, de attól még a
realitás az marad, ami. Szűk – szűk,
hosszú – hosszú, fehér – fehér...
A mások becsapására
ácsolt terveid betakarják
átlátszóságod,
s utána egy maradsz, egy
a sok közül.

Talán érdekesebb várni...?!
A pillanatra, egy ajándékra,
önmagadra, vagy a Végtelenre,
s benne maradni... A várakozásban...
Aztán egyszercsak egy pillanatra
feltűnik élő éles színekben valami,
amit már tűnni láttál...

Mindkettő út, és járható,
egyiket kétszer jártam végig,
a másikban meg maga jött szembe,
az út...