Gyertyát gyújtottam.
A szemem sarkában ülő
könnyek megcsodálták...
Én félek!
Félek magamtól s tőled!
Félek, hogy messzire mentem,
s mehetnék, nem vágnád fejemhez...
Lebénulok...
A lángot nézem... ő reszket
vagy én?!
Aztán egy pillanatra lenyugszunk,
majd újrakezdődik...
A láng reszket...
Már én is reszketek...
Hideg telünk van s a hóban
nemcsak nyomodat látom...
Te vérzel!
A hátamon átfut a hideg,
s közben reszkető fényedért
aggódom s majd hátradőlök
és várok...
Kicsit siettem?! ...
Mert fáztam... Mert fájt,
hogy reszkettél...
De hát a melegért fázni kell!
Te nem így látod?
Honnan nézel?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése