...úton...
2009. január 14., szerda
Valami élet van itt...
Megálltam. Az idő nem!
Versenyfutásunk aránytalan...
Hát hallgatok... Ritmusokba
simulok s bár félek és fáj és
keresek, mégis valami bizsereg...
Mert egybefolyik a verseny és
a ritmus, a betű és a csend,
s jó ebben az egységben lenni...
valami élet van itt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Újabb bejegyzés
Régebbi bejegyzés
Főoldal
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése