Reggeli csend

Magam ülök... Autók moraja,
sirályok kiáltása, és nagy csend.
Aztán minden erősödik, csak
a csend szorul egyre bennebb,
de marad... él... ott legbelül...
Ajtómat becsuktam... maradj...

Reggel

Csak néhány ajtó csapódik...
Aztán lépések... Aztán csend...
Aztán a zuhany hallatszik,
és a sirályok... Ritmikus...

Bennem felvisszhangzik
minden ajtó... Minden vízcsepp,
minden madárhang...

Aztán autók, motorok,
sziréna... Város...

Mégis marad valami csend,
valami csend, ami áthallatszik
a ritmuson, mely elszakítja
a reggelt az éjszakától,
s mely oly közel van,
hogy benne vagyok...

Lassan kibújok ágyikomból,
és a ritmus része leszek...
Akarva-akaratlanul
teszek-veszek, szervezek,
figyelek...

És jó érezni, hogy vagyok,
én vagyok, alkotás vagyok...