Csak néhány ajtó csapódik...
Aztán lépések... Aztán csend...
Aztán a zuhany hallatszik,
és a sirályok... Ritmikus...
Bennem felvisszhangzik
minden ajtó... Minden vízcsepp,
minden madárhang...
Aztán autók, motorok,
sziréna... Város...
Mégis marad valami csend,
valami csend, ami áthallatszik
a ritmuson, mely elszakítja
a reggelt az éjszakától,
s mely oly közel van,
hogy benne vagyok...
Lassan kibújok ágyikomból,
és a ritmus része leszek...
Akarva-akaratlanul
teszek-veszek, szervezek,
figyelek...
És jó érezni, hogy vagyok,
én vagyok, alkotás vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése