Fáztunk. Kezemet dörzsöltem. Csengettünk és az ajtó előtt álltunk. Vártunk... Csak arra tudtunk gondolni, hogy bejutunk. Kényelmesen leülünk majd, és ott várunk. Négyen voltunk. Egyikünk hajléktalan. Amint ott vártunk, megszólalt: - Ez a szép pillangó is fázik. És tényleg, az ajtó deszkáján ott volt egy barna pillangó. Észrevette. Ő vette észre. Csak ő vette észre. És ahogy nézni kezdtem örömét, már nem is fáztam...