2007. július 24., kedd

Út, keresés

Valahogy most ezek a szavak fontosak számomra. Azt hiszem a legutóbbi kétéves időszak tanított meg erre. Hogy miért? Azért, mert mind az út, mind a keresés egy folyamatot fejez ki.
Sokáig gondoltam arra, hogy elvégzem az iskolát, akkor más lesz. Aztán elvégzem az egyetemet és minden kész lesz. Az utóbbi két évben gyújtott fényt a nagy kéz, hogy mindkét előbbi mondatom állítmánya jövő időben van. Vagyis csak álmodozások ezek, s egyfajta olyan biztonságnak a keresése, amely csábító ugyan, de távol áll a valóságtól, mert az élet az egy folyamat, mely dinamikus és nem statikus. Persze könnyen belesüppednék, ha ez nem így lenne. Sőt így is van esély arra, hogy múltamba vagy jövőmbe süppedve hamis vágyakkal áltassam magam. Mostanra azonban beláttam, hogy a jelen a legfontosabb, s aki VAN az adja meg nekem azt a biztonságot, amelyet jövőmbe próbáltam kivetíteni.

A másik tanulsága az utóbbi időszaknak, hogy nincs középút. Ezt úgy értem, hogy sokáig olyan utat kerestem az életemben, amley elkerüli a völgyeket. Persze arra nem gondoltam, hogy ezzel a hegyeket is elkerülném. Mostanra azoban már világos, hogy ez lehetetlen is. Csak álltatnám magam, ha ilyenben remélnék. Ami e középút vágyát kielégíti bennem az az elfogadás és megbocsátás. Megengedni, elfogadni az életemben azt is, amit nem annyira szeretek, amit negatívumnak címkézek. Ugyanakkor pedig megbocsátani kapcsolataimban igen fontos ahhoz, hogy éljek, ne csak vegetáljak.

Nagyon hálás vagyok ezekért a felismerésekért. Az elvonulás, megállás, csend még értékesebb lett számomra...

Nincsenek megjegyzések: