2007. július 31., kedd

Ignác

Ahogy leírtam ezt a nevet, egyből beindult bennem néhány gondolat, s persze az érzések is. Különösen most, hogy itt vagyok, minden nap bemehetek a szobájába, lényének nagysága megérint. S ez nem valami elvont gondolatok köré csoportosul bennem, hanem leginkább Ignác praktikussága érint meg. Ez itt kézzel fogható, ha csak ezt nézem, hogy milyen jól helyezkednek el épületeink Róma szívében.

De leginkább Ribadaneira egyik mondata érintett meg, melyet az esti misén hallottam. Azt írja, hogy Ignác nem beszélt túl helyesen olaszul, de a Maria della Stradaban úgy prédikált, hogy képes volt tüzet gyújtani a szívekben. Ez az ÉLETre-hangolódás tetszett meg most nagyon Ignácban, aki a forrást, melyből táplálkozik, képes másoknak is továbbadni.

Az olaszokra visszatérve, éppen az érint Ignácban is, hogy engedi átfolyni magán az ÉLETet. Persze ez nem tétlenséget jelent, hanem állandó figyelést, melyet megfontolás követ.

A másik, ami megérint mostanság, hogy egy ideje kicsike a becenevem, de most valóban én lehetek a ház piccolino-ja, ugyanis én vagyok a legfiatalabb. Házunkban ez különböző hagyományokkal jár, de ezekről majd akkor írok, ha történnek. Egyelőre kicsiségemnek örvendezek… Az ÉLET nagysága, Ignác nagysága és a magam kicsisége megfér egymással…

Nagyobb örömöm most nincs!

1 megjegyzés:

sván írta...

UTADON
sokan elkísérünk, akik szeretünk Téged - itthon.