Ma jó volt lépten-nyomon ezt tapasztalni...Reggel a szállás-bejelentéssel voltam el. Már többen mondták, hogy a délelőttjüket ott töltötték, s vigyek olvasnivalót, mert érdemes... Fél tíz előtt tíz perccel érkeztem, fél tíz után három perccel távoztam... Sőt, nagyon kedves hölgy intézte a dolgaimat, magfázottan, de mégis lelkesen és kedvesen kezelt.
Később egy vendéglőből kellett ebédet hoznom. Vártam, amíg elkészül... Csak figyeltem a pincéreket, egymásrafigyelés, a másik munkájának kiegészítése, a készenlét... Ez látszott... Ez persze természetes, de mindebben egy olyan nyugodtság, türelem és együttérzés volt, amely meghatott... Néztem, ahogy dolgoznak, mosolyognak, ott vannak...
Aztán Cappucino... Ugyanonnan veszem mindig, nagyon finom... De más is van: most másodszor láttam ott egy szép és kedves lányt... Ő az egyik kiszolgáló. Természetesen mosolyog, s valahogy mélyebbről jövőnek érzem, s nemcsak a zsebemig ér el mosolya...
S ott van a munka, ahol együtt vagyunk... Segíteni mentem, de rajtam segítettek... Megéltem újra, hogy egységben vagyunk... Eddig leginkább azt fedeztem fel, hogy egy rugóra jár az agyunk, de ma azt éreztem meg, hogy a szívünk is... Egymás hibáiban a jót és a törekvést is felfedezni... Nagy dolog... Szív is kell hozzá!
Szavak nélkül maradtam...
Találkoztam VELE: Gondoskodó, Együttérző, Szép és Kedves, hibáimmal együtt Szerető... Ilyen az ÉLET...
köszike...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése