A napokban újra azt éltem meg, hogy egy téma körül forog az életem. Most több oldalról jöttek olyan jelzések, hatások, amelyek a kapcsolatokra, illetve egészen pontosan a kapcsolatban levésre irányították a figyelmemet. Ez az időszak azzal kezdődött, amikor egyszer csak spontánul megfogalmazódott bennem: Kommunikálok, tehát vagyok...Aztán a napokban egyensúlyozgatva az életem többszintűségében, úgy külső, mint belső szinten, egész konkrétan szembetaláltam magam azzal, hogy vertikálisan és horizontálisan igencsak fontos kapcsolatban maradnom... Előbbire a saját dolgaim közötti manőverezés mutatott rá...
A másokkal való kapcsolat felé most utcai látványok irányítottak, annak ellenére, hogy magam is kapcsolatban vagyok emberekkel. Egy délután figyeltem fel kétszer egymás után egy-egy telefonáló emberkére, akiknek olyan sugárzó volt az arca, hogy tisztán kivehető volt, hogy a másiknak vannak jelen teljesen, s hogy ettől boldogok...
Aztán a tegnap filozófiakurzuson, ahol Descartes Értekezés a módszerről című művét bogozgatjuk, az is elő jött, hogy ő rájött arra, hogy magában kell megtalálnia az optimális vezetőt... Tehát magammal is jó kapcsolatban lenni.
Ezen a ponton pedig összeért mindhárom tapasztalat, hiszen önmagamban Isten képmására kell rátalálnom, s másokban is Őt jó felfedeznem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése