Szinte hihetetlen számomra, hogy nap mint nap egyre szebb élményekkel ajándékoz meg az ÉLET. Nem nagy dolgok ezek, de igenis arról tanúskodnak, hogy nem vagyok egyedül. S ezek az események akkor történnek, amikor szükség van rájuk. Figyelve vagyok, de nem ellenőrző és kritikus szempárt látok, ha arra nézek, hanem egy gondoskodó tekintet figyel, segít, kísér, irányít. Nagyon élvezem de Mello személyes vallomását erről. Azt írja, hogy sokáig nem mert ebbe a szempárba belenézni, mert félt, hogy sok hibát követett el, s e tekintetben meglátja majd az ítéletet. De egyszer összeszedte minden bátorságát, és belenézett. Csak ez volt a tekintetben: szeretlek. És így fejezi be e vallomását: „Ekkor kimentem, és Péterhez hasonlóan, én is sírni kezdtem.” Ezt csak azért írom le, mert újra megtörtént bennem is ez az élmény, és ez a történet nagyon jól kifejezi, amit mondani akartam.
Aztán eléggé itt van napjaimban, napjainkban az aggódás, néha fölöslegesen, mert például annyira a jövőre irányul, hogy teljesen fölösleges. Erre érkezett ma ismét válasz: „Aki folyton a széljárást lesi, sohasem vet, aki mindig a felhőket nézi, nem jut el az aratáshoz.” (Préd 11,1-4) Nagyon megérintett ez a mondat, mert tényleg sokszor elvesztem a JELEN fonalát hasonló aggódások miatt. Persze elég szűkös a határ a megfontolás és az aggódás között, de létezik. Ezt keresgetem…
Ami még nagyon fontos volt számomra ma, hogy egy nagyot kosaraztunk az udvarunkban. Egyrészt a felállás tetszett nagyon. Kettő kettő ellen játszodtunk: egy horvát és egy madagaszkári egy portugál és egy magyar ellen. Nagyon jó játék volt. De a másik maradandó élményem, hogy egy idős jezsuita kiszólt az ablakon, s nem azt mondta, hogy hagyjátok abba, mert dolgozom, hanem megdicsért, hogy milyen jót dobtam. Kis történés, de erősít abban, hogy itthon vagyok és mutatja, hogy kik is a jezsuiták…
Kezdj élni bennem!
Kerestem. Figyelnek. Egy tekintet.
Félek. De felnézek, s meglátom.
Az érzés ismerős, arcomon érzem,
Hogy simogat, ölel. Megbénulok.
Nézem e tekintetet, és lassan megszűnök.
Kezdj élni bennem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése