Hogy honnan jött,
nem tudom... csak itt
van. Halkan, szinte
nyomtalanul. Mégis
hangsúlyosan és
nyughatatlanul...
Kicsit kesernyés, belül...
Valami elszorul. Először
élesen, majd láthatatlanul,
de mélyen megérint...
Kaptam. Érte vagy miatta?
Nem tudom... Csak itt van...
S miközben felhős a jelen,
Egy kis napsugár áttör...
Figyelmes emberek. Kérték
vagy maguktól, vezetve
fentről vagy pusztán
önszántukból, de „kopogtattak”...
S most más érzést hordozok...
Tőlük vagy miattuk?
Nem tudom... Csak itt van...
Így élnek. Igen. Bennem,
kívülem, közöttünk, s
mindenütt...
A paradoxonok...
Erejük kihív, tanít.
Feszültségük fenntart...
Hiányukban egész
nem lehetek...
Akárcsak a fény...,
mely csak akkor érdekes,
ha a sötétet megtapasztalnom
megengeded...
Taníts, vezess...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése