2007. december 10., hétfő

Madárének

Csak kicsit szelőztetni
akartam, s a forgalomba, zajba,
egyszer csak csoda...
madarak éneke tört be.
Ide a porba, zajba,
szobámba,
s belém.

Más nem marad.
Gyönyörködöm...
Jel. Az élet, a szép,
a jó, az eljövendő jele,
mely nem vár el, nem
számítgat, csak örömet,
békét, fényt hozni érkezik,
s már páran hirdetik...
Nem háztetőkről, s nem
tereken. Most épp
madárénekben,
szélfuvallatban...
S én várom szakadatlan...
Hogy beengedjem...
Élni, világítani...

Nincsenek megjegyzések: