2007. december 1., szombat

Itt most valami más

Itt most valami más. Vagy
talán más itt minden?!
Az új történik rendületlen...
Sírni, búcsúzkodni itt nincs
idő...

Ősz és tavasz egyszerre érkezik...
Itt van mellettem. Sárguló levele
szárad, s még el sem halt,
az új helyébe nő...

Ez van itt. Ez van most...
Néha nehéz vele együtt lennem.
Talán mert valami mást
kerestem. S ehelyett jött
valami más...

Lassan megértem. Hát itt van.
Ez valami más. Ez... valami más...
Csak nem úgy jött, ahogy én
szerettem..., nem így képzeltem,
vagy... De miért is képzeltem?

...

Igen. Ez valami más...
Lámpafény, székek, polc és
asztal. Itt vagyok...
Bentről szól:
nem így képzelted? Én meg csak
hallgatok... De bentről újra kérdez.
S én? Megint csak...

Úgy tűnik, kint kerestem...
Azt gondoltam a különbségben...
Hogy a különbségben lesz az, ami
valami más... vagyis, hogy más...
De nem...
Egy itt minden, ahogy zöldül
az elhalt helyén az új levél...
Ahogy világít a lámpa fénye,
tegnap, ma és mindörökké...
Ugyanaz...

De nem hagy nyugodni mégsem.
A valami más...
Mitől van? Miért most jött?
Nem tudom. De léte könnyedén
rám nehezedik, s minden
szálával csendemben gyökerezik...
Csendemben, mely az ő csendje...

Mert minden egy...
És minden itt van...
És minden úgy van itt,
ahogy az előtt...
És mégis...
Valami más...



Nincsenek megjegyzések: