Ma az ebéd után segítettem eltörölni, elpakolni az edényeket. Ez is nemzetközi munkának számít, mert jelenleg egy tájföldi és egy román hölgy végzi ezt a munkát. Így aztán Anaval, a román hölggyel volt alkalmunk kicsit beszélgetni, ő is örül, ha itt az anyanyelvén beszélhet. Nagyon megérintett az ő öröme.
Sokszor annyi mindenre vágyok, keresek, különböző tárgyak, ruhadarabok, mindenféle csecsebecsék, s amikor megvan, mégsem tudok igayán örülni nekik.
Ugyanígy, egy-egy szllemi kincset is sokáig tudok keresni, de utána már egy újabbat kersek. Ana pedig már napok óta örül annak, hogy felvették ide dolgozni, habár nem olasz, és elég rég nem vettek fel ebbe a házba új munkaerőt. Az az öröm és lelkesedés, amit az arcán láttam, miközben ezeket mesélte, nagyon megérintett, és elgondolkozatott...
Örülni egyszerűen annak, ami van. Annyi minden van jelen velem egy pillanatban, s én mégis valami másra vágyom... Itt az ideje újra felfedezni azt, ami itt van.
Az ÉLET ma Ana-n keresztül közelített. Nagyon leleményes, megtalálja az utakat... Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése