Pár napja meglátogattam a Vatikáni Rádió magyar programjának szerkesztőit. Két hét után először beszéltem magyarul, sőt még székely viccekre is volt igény, s olyan közönség volt, akik vették is a lapot. Most esett le csak, hogy mit is jelent tudni a nyelvet, birtokolni egyfajta mentalitást, gondolkodási stílust. Persze sok vicc vicc marad fordítás után is, de nagyon sok lefordíthatatlan. S mennyi mindennel van így...De nemcsak a magyar beszéd volt élmény a Rádióban, hanem az a közvetlen és kedves fogadtatás is, amelyben részem volt. Az volt az érzésem, hogy már ismerjük egymást, s most csak újra találkoztunk. Nagyon jó hangulatban eltöltött idő volt.
Így telnek napjaim, új és újabb, jó és jobb találkozások...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése