Ma olvastam az Avvenire római lap vezércikkét. Mondhatnám, teljesen véletlenül, de hiszem, hogy vezetett volt. Ebben egy olasz költő ír a pápa loretoi ottlétéről, de nem tudosításszerűen, hanem inkább benyomásait írja le, mind a pápáról, mind az ott össegyűlt fiatalokról. Ez az írás érintett meg, s így írtam ezt a pár sort:
Másmagam
Más lenni? Itt és most?
Nem lenne könnyebb holnap?
Aztán ismét holnap, s
esetleg azután?
Hiányzik. Igen, a bátorság.
Mert igazi magam lenni
annyi mint más lenni,
mert így adatott.
Kikerülni. Igen, a megszokottat,
Mely szívesen visz.
Magával ragad, hordoz
s lassan megszüntet
magam lenni.
Megengedni. Igen, az ÉLETet,
Mely éltet, s ilyennek
alkotott. Elfogad. És szeret.
Pont így, ahogy most vagyok.
Köszönöm, hogy egyedi vagyok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése