2007. szeptember 11., kedd

Notte bianca!

Hát komám, te ilyent még nem láttál! Itt egy egész áldott éjjel, szombatról vasárnapra virradólag, dáridó vót. Itt fehér éccakának nevezik, me elméletileg nem sötétedik bé. Így osztán nyitva vótak a múzeumok, vótak előadások és koncertek a tereken. Ha a két szememmel nem láttam vóna, el se hinném ember, hogy ez es létezik.

Az első, ami münköt megfogott, hogy a Kapidóliumnál Laura Pausini koncert lesz. Ne félj, nem kellett keccer mondani! Abba helybe indultunk, mikor megtuttuk. S vártunk es még vaj felórát, me elöször a fúvósok léptek fel. Na nem a tekerőpatakiak, de azé ezek es futták, ahogy tutták. Neki vótak veressedve, mind malac a nyárson. De erőst tetszett. Egy ukrán komával néztük, s hallgattuk. Na, nehogy aszt hidd, hogy má ukrányul es megtanótam, hanem ő beszél olaszul, értetted-e.
Na, de a vége a lett a dolognak, hogy influenzás lett az „énekes madárka”, s csak egy levelet írt, amit nekünk felolvastak, de meg kell mondjam neked komám, hogy ez nem vót túl szórakoztató. Én aszt hittem eddig, hogy a madárinfluenzának van szépérzéke, ember, de nem, még az énekes madarakot es ritkitja. De ahogy ezt a levelet felolvasák, abba a minutomba a tömeg fele elvonult vót, s mű se a másik felibe tartozánk. Így megnézénk az olasz-francia meccs másadik félüdejét.

Azután esment kimentünk, persze feltarisnyálva, úgy, ahogy ilyenkor illik értetted-e. Vittünk egy-egy kötetecskét, méges csak fontos a kulturálódás.

De osztán miket láttunk, ember! Mindent le se tudok irni, annyiféle vót, de egy osztán érdekes vót. Vagy haton-heten ruganyozós gólyalábakon keztek táncolni, s mindegyik három olyan biciklipompa nagyságú csövet hajigált, s ember, egyet se ejtettek le, becsület szavamra. S amikor szökdöstek, akkorákat ruganyoztak, hogy rajtunk es átszöktek. Az az igazság, ha nem lennék székely, meg es ijedtem vóna.

Ezek eppe, hogy béfejezték, egy leánka vaj hat méterre a levegőbe, elkezdett egy karikán jácodni. Na, mondom, ez es ha leesik, nézheti magát. Próbálkozott es odafenn, erre csavarodott, arra, így nyújtozódott, s úgy, de nem sikeredett neki. Meg es tapsoltuk, ha má így megjárta. Ezután pedig olyan zajt csináltak, mintha lövődöznének. Utojjára ilyet es csak a katonaságnál hallottam. Nem azé, mintha katona lettem volna es valamikor, csak a katonaság mellett laktunk, értetted-e.

Ahogy ennek vége szakatt, mi még megnéztünk egy humoristát, de sokat nem érténk, na, me más felfogásik van itt az embereknek, s más a humorik es. Úgy, hogy mi eljövénk.

Hazaérve megállapitottuk, hogy ez fáin este vót.

Nincsenek megjegyzések: