Ma kicsit újra előjött bennem, hogy mitől lehet szép a nap... Mert ma este úgy érzem, ez egy szép nap volt. Mindenekelőtt az él bennem, hogy a szépség nem könnyedséget, vagy tehermentességet jelent. Ha most visszanézek, azok a napom legszebb pillanativá váltak, amelyek valamilyen feszültséget hordoztak, vagy szembesítettek magammal... Mert így sokat tanulhattam...
Ugyanakkor jó volt érezni, s beszélni arról, hogy az élet a jelen pillanatban zajlik. Ez számomra együttlét magával az ÉLETtel. Nagyszerű élmény megérezni ezekben a helyzetekben Őt, ahogy jelen van, közel jön, meglep ... csak arra várt, hogy teret kapjon. Magam előtt van a napom... Nem volt sok esélye, de azért mégis voltak pillanatok, tekintetek, ahol ott volt... Megszólalt... Simogatott... Másokon vagy épp rajtam keresztül... Másokat vagy épp engem...
Hogy mitől szép a nap? Nem tudom... Az enyém szép volt, úgy, ahogy volt... Örültem, hogy eljött... vagy én voltam jelen?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése