há én elég rég má, hogy nem írék neked, úgy, hogy most megemberelem magam, s valamit blogra vetek ejsze, ha má időm es van, s az es amiről neked bészámoljak. Má a skypeos beszélgetésünkben említettem vót, hogy kimentünk pár napra Santa Marinellara. Az osztán szép hely, ember. Mármint nekem ne, az olyan székelynek, aki tengert csak álmában lát, ha szépet álmodik. Azé me az ottlakóknak ez olyan egyértelmű, mint ahogy a Napnak minden reggel fel kell keljen. Biztos, ha kaszát mutatnék nekik, s két rendet leakasztanék, ők es megneznének, hogy mivel tornászok. Ez má csak ilyen. De addig jó, amíg még ezekre rea tudunk csodálkozni. Me, ahogy Tánczos Vilmos bátyánk írja, az élet tényleg olyan is lehet, mind a kicsi gyermek inge, rövid és szaros. De most eppe nem így érzem, értetted-e!
Na, de kicsit elkanyarodék... Szóval olyan szép helyen valánk ember, hogy a szemem, bár próbálkozott, bételni vele nem nagyon tudott. Előtted a nagy tenger, hezza csapódik a sziklákhoz, a hullámok hátán lovagolnak a napsugarak. Mondom neked, hogy fáin vót. Elég sokat bámészkodtam ott a parton ezekben a napokban, s hallgatóztam nagyokot. Közbe még oda es elmerészkedtek a gondolataim, hogy bezzeg ez csak kevés székelynek adatik meg... De aztán hamar reajöttem, hogy ők enékül es eppe jól megvannak...
Ott osztán egész nap azt bogoztuk, hogy ha’ lám a mi közösségünk mitől funkcionálna jobban. Ezt nézegettük meg minden odalról, s született is ez-az utánna. Kicsi kevéskémet magam es hezzatevém, amit a tarisznyámból úgy fél kézzel elévevék, s tetszett vala es nekik. Csak annyit mondtam, ha mindenki megcsinálja a maga részit, akkor a közösség működni fog. Osztán, hogy így van-e vaj nem, majd kiderül, de most ennek kell nekifeküdjünk...
Várom, ha’ lám, mikor jössz erre felé, me van nekem egy olyan ötvenhárom oldalas féle olvasnivalóm, amiből azé vagy két cikket béolvashatnánk. Szóval, ha méges erre felé vetődsz, szójál, hogy az olvasóállványt készítsem elé.
A jó Isten áldása szakadjon Reád,
komád: Estány
1 megjegyzés:
Szerussz ertetted-e!
Annyit latok, hogy itt inkabb este olvasnak, de a pipeket nem olvassak meg, met nincsenek. Hat ha a Fennvalo adna, hogy a vegivel megolvassuk, hogy mennyit olvastunk, akkor nalam boldogabb ember ejsze csak a mennybe vona. Osztan hadd lam, hogy mi adatik. Met a magyar szo ujabban nalam es nagy becsbe van. Olyan mint otthonjaba a tiszta szoba, ha vendeg nem jo, akkor mu azt nem hasznaljuk. Pedig itt a tollu nem hullna ki, s takarot es addig engedhetnenk nyujtogathatnank, ameddig jol esik, s meg reaadast es lehetne. De addig itt csak fonakul monyokolok, de lesz meg jobb es.
Erossen orvendek, hogy megin megszolital, osztan kitartast odalas helyen.
Komad
Megjegyzés küldése