2007. október 2., kedd

A ritka percek...

selyemszalagát most újra felbontottuk. Sokszor később lesz világos egy ünnep összetettsége. Most így jártam. Ahogy újra találkoztam leendő közöségemmel, ahogy körülvettek és meséltek, kérdeztek, megérezhettem, hogy a szívükön viselnek, és benne is hordoznak. Fantasztikus élmény volt, ahogy újságolták, hogy mind közösségi, mind egyéni szinten gondoltak rám. És most nem a rám a fontos, hanem, hogy gondoltak. Az, hogy egy család vagyunk, ahol az egymásrafigyelés lételem...

Aztán ugynígy érintett az is, hogy e családon kívüli emberek, akár jelenlétükkel, akár másként küldték szeretethullámaikat, melyek odaérkeztek, összegyűltek, s a Szeretet erejével egyesülve formálták ezen ünnepet. Jó volt tapasztalni ennek erejét, és köszönöm Mindenkinek külön-külön ezt a figyelést és együttlétet...

Az ÉLETbe való gyökerezést kívánom Nektek és magamnak egyaránt. Vele lesznek még szép ünnepeink...

Nincsenek megjegyzések: